Vannak csaták, amiket meg kell vívnunk. De ez más...
Mi van, ha az életed egy pillanat alatt megváltozik? Az egyik csata után találkozol egy ismeretlennel, aki az ellenséghez tartozik... Olyan mintha nem is e világi teremtmény volna: szőke hajú, kék szemű, jóképű, kedves... Egy megtestesült álom...
Halálosan beleszeretsz, pedig tudod, nem lenne szabad... Jól érzed magad vele, úgy érzed, van valaki, akire számíthatsz. Csak pár napja ismered, de gyakorlatilag bármit megteszel az ő kedvéért. Az érzéseiddel is tisztában vagy...
De az érmének is két oldala van...
Pár napon belül az ágyában találod magad, majd amikor reggel felébredsz, közlik veled, mindez egy trükk volt... Becsaptak.
A fiúnak, akit szeretsz, meg kellene ölnie téged. Szerencsére bizonyos értelemben megment a haláltól, viszont téged börtönbe vetnek, ahonnan nem látsz kiutat. Ráadásul nem érted, a szüleid miért álltak az ellenség emberei között.
Próbálnak belőled olyan dolgokról információt kiszedni, amikről fogalmad sincs. Úgy érzed mindennek vége, de akkor valaki a segítségedre siet, majd menekültök.
Próbálod kiverni a fejedből a fiút, aki becsapott. De vajon sikerül? Mikor végre túltennéd rajta magad, ő ismét felbukkan.
Képes vagy még hinni neki? Szereted még? Mi van, ha már nem vagy képes egyikre sem? Meg tudod törni a jeget, vagy elveszítesz mindenkit, aki fontos számodra?

2011. szeptember 28., szerda

Prológus

Roncs vagyok. Nem csak idegileg, hanem "származás" szerint is.

Már 4000-et írunk. A világban sok nép él. A mi népünknek kétfelé él. Mi nyugaton, a többiek keleten. Én nyugati vagyok.

Négy holdunk van: Kacey, Cameron, Melanie és Alice. Az a dolguk, hogy a keletiekkel tartsák a kapcsolatot, ha "háború" van. Akikkel a gondolataikon keresztül beszélgetnek, Napoknak hívják.

Ezt a képességet csak akkor használják, amikor meg akarjuk támadni egymást. Állítólag egy fiú miatt van ez az egész, aki akkor hét éves volt. Állítólag a keletiek elrabolták.

Azóta szinte minden hónapban jön egy "gondolat" az egyik Holdhoz, hogy két napon belül indulnak.

Egyszer megkérdeztem Kaceyt, hogyan is működik ez.

-Amikor olyan dolgokra gondolnak a Napok, amikről nekünk tudnunk kell, mi azt halljuk. És fordítva is ez a helyzet. - Válaszolta.

Bizonyos értelemben nekik nehezebb, mint nekünk. Kacey és Cameron most tizenhét évesek, de már az egésznek a kezdete óta megvan ez a képességük. És így felnőni... Minden felelősség az ő nyakukba szakadt. Melanie és Alice is tizenhét évesek. Ők ezt a képességüket csak két éve fedezték fel.

A fegyverek kardok és nyilak. A pisztolyokat már rég nem használja senki.

Legutóbb három napja jött egy üzenet. Szóval legkésőbb ma estére ideérnek. De a csata csak holnap kezdődik.