Mit meg kell élnem.
Elkerülni nem tudom,
Hisz ez a végzet.*
Alig akartam hinni a fülemnek. Jared nagy nehezen kimondta, mik is vagyunk, de... De nem igazán tudtam neki hinni. Legbelül azt súgta valami, igazat mond, ám mégis megpróbáltam ellenállni.
-Angyalok?! - Kérdeztem döbbenten.
-Igen. Mint mondtam, a két nép között sokan vagyunk angyalok. - Ahogy kimondta az "angyal" szót, én elfordítottam a fejem.
-Szeretnék hinni neked... - Mondtam ki csendesen. - De ez annyira hihetetlen... Fogalmam sincs, mit kéne most mondanom.
Jared az állam alá nyúlt, és maga felé fordította az arcomat. Ezúttal nem egy maszkon keresztül nézett rám, hanem biztosan az igazat láttam rajta.
Bármennyire is hihetetlen, hinnem kell neki. - Mondta egy hang a fejemben. De ez hogy lehetséges? Rajtam kívül hányan tudták? És miért nem mondta el nekem soha senki?
A pillantásomat Jaredre emeltem, aki abban a pillanatban magához ölelt. Most úgy éreztem biztonságban vagyok, viszont egy részem távol akart maradni Jaredtől, és úgy gondolta, jobb lenne, ha nem engedném közel magamhoz.
-Akkor hiszel nekem? - Súgta a fülembe.
-Ez nem olyan egyszerű... - Próbáltam hárítani. Szerettem volna még egy kis időt adni magamnak.
-Miért? - Ettől a kérdéstől féltem, még annak ellenére is, hogy ezt már megpróbáltam összeállítani gondolatban.
-Amikor először láttalak, azt hittem meg fogsz ölni. - Kezdtem bele egy monológba, elengedve Jaredet. - Meggyőztél nem fogsz bántani, és bízhatok benned. Aztán nagyon gyors volt minden. Az egyik pillanatban még az ágyadban voltam, utána pedig már egy tömlöcben, mert becsaptál. És nem az volt az utolsó alkalom, mint azt te ígérted. El kéne döntenem, mostantól meg tudok-e bízni benned, ám nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet lenne. - Fejeztem be.
-Hogyhogy? - Kérdezte végül érdeklődve nézve rám.
-Ha eddig becsaptál, mi garantálja, hogy ezután nem fogsz? - Kérdeztem vissza.
Jared pár pillanatig elgondolkozva meredt rám, majd kibökte.
-Igazság szerint semmi. Ám meg kell értened, miért teszem... - Figyelmesen vártam, hogy folytassa. - Amikor hazudok neked, akkor azt azért teszem, mert meg akarlak védeni.
-Mitől? - Megfogta két kezemet, és őszintén a szemembe nézett.
-Te nem is sejted, milyen dolgok vannak a háttérben. Ezekről egyenlőre még nem beszélhetek, de annyit mondhatok, ha ennek vége, többé nem fogok hazudni neked. A szavamat adom rá.
Meglepődve néztem Jaredre. Elvégre az a szokás, ha valaki valamire megesküszik, azt muszáj betartania. Nem lehet kikerülni. Az eskü egy olyan dolog, ami kötelez minket. Nem hagyja, hogy elfelejtsük, vagy megszegjük. Ennek sem keleti, sem nyugati nem tud nemet mondani.
Még egyszer felsóhajtottam, végül megcsókoltam. Éreztem, hihetek neki. Ha máskor nem, most biztos.
Jared az eddigieknél még szenvedélyesebben csókolt. Nem tudtam elképzelni, hogy ez lehetséges, mert ahányszor hozzám ért, vagy megcsókolt, mindig is éreztem, mennyire szenvedélyes tud lenni. Ám most mégis...
Tényleg ennyire szeret engem? Persze itt is van egy de... Megint eszembe kellett, hogy jusson, mennyire jól színészkedik. Szinte bármit el tud játszani, ha akar. Ezúttal teljes mértékben úgy gondoltam, nem játszik el semmit. Valóban szívből jött ez csók.
Karjaimat a nyaka köré fontam, mire Jared elmosolyodott.
-Szóval hiszel nekem. - Állapította meg.
-Igen. És muszáj elmondanom még valamit... Jared, nagyon szeretlek, és ezen soha semmi nem változtathat.
***
Megkíséreltem rábeszélni Jaredet, maradjon itt, de azt mondta, ha most nem megy vissza, keresni fogják, és annak nem lesz jó vége.
Amikor Mike visszajött, egyből megkérdeztem, ő is tudott-e erről az angyal-sztoriról, mert Jared azt is mondta, Mike is egy angyal.
-Igen, Tanya. Csak neked nem árulták el soha, és rajtad kívül még pár embernek.
-De mi okuk volt rá? - Kérdeztem felhúzva a térdeimet.
-Nem tudom, tudtad-e, de a mostani Holdjaink előtt is voltak már mások. - Megráztam a fejem, ugyanis erről még soha nem hallottam. - Ők is értettek ehhez a jövőbelátós akármihez. A mi korosztályunk szüleinek azt mondták, ha elmondják nekünk, annak nem lesz jó vége.
Az államat a térdemre fektettem, úgy néztem Mike-ot.
-Akik mindig is tudták, mik valójában, azok a Holdak, Lucas, Terence Haber, aki ugye Jared édesapja, a szüleid és én. A keletiek közül a Napok, Vincent és Michael. Ezen kívül természetesen még ezek szülei is.
-Kik nem tudják? - Vágtam közbe, mire Mike felemelte a fejét.
-Van a suliban az a valóságos hárpia, Cindy. Ő még nem tudja. Scottnak és Garettnek hamarosan elmondják. Neked pedig még nem lenne szabad tudnod.
-Miért? Mi történne, ha elmodanák nekünk? - Kíváncsiskodtam.
-Épp ez az, amit senki sem tud. Azok a Holdak és Napok, akik régebben éltek, nem látták, ezek az alanyok hogy fognak reagálni az igazságra, mert valami megakadályozta, hogy lássanak titeket. Így abban egyeztek meg, hogy egyenlőre jobb, ha nem tudtok róla. Te is csak azért tudhatsz már erről, mert gyereket vársz az egyiktől. Ha nem így alakult volna a történet, akkor lehet, soha nem is mondták volna el neked.
-És Jared? Ő tudta, vagy...? - Kezdtem, ám Mike közbevágott.
-Jared nem tudhatta volna, ám ő magától rájött. Ilyen szempontból pedig valamilyen hatalma van, amiről nem tud. - Magyarázta. - Lényegében, akiknek nem mondták el, azoknak csak azért nem, mert valamilyen fontos szerepük lesz a jövőben, ami nagyon sok dolgot megváltoztathat.
***
Egész nap a Mike-kal és a Jareddel való beszélgetés járt az eszemben. Lassan kezdtem megérteni, mi is ez az egész...
Gyakorlatilag vannak emberek és angyalok, az utóbbiból pedig kétféle. Az egyik tudja, a másik nem. Aki nem tudja, annak lényeges szerepe lesz abban, ami ez után fog történni.
Ilyen szempontból úgy tűnik, én és Jared kivételek vagyunk. Mi nem tartozom igazán egyik csoporthoz sem. Jared magától jött rá, én pedig nem tudhatnám, de tudom.
De ha mindez igaz, akkor nekünk is valami lényeges dolgot szánt a sors? De mégis mit? Mit kell majd tennünk?
Mikor már nem volt erőm folytatni a gondolkodást, mert megfájdult a fejem, elaludtam. Szerencsére semmit sem álmodtam. Ennek nagyon örültem, ugyanis volt pár elképzelésem, mire lennék a történtek után képes...
Amikor magamhoz tértem, nem voltam tudatában annak, mi történik. Valaki a karjai közt tartott, és vitt valahova. Próbáltam ránézni az illetőre, viszont ehhez nem volt elég erőm.
-Hát itt van! - Csapta össze a tenyerét valaki vidáman, amikor egy fáklyákkal megvilágított helyre értünk.
-Elhoztam, ahogy parancsoltad. - Mondta az, aki engem tartott, majd letett a hideg, nedves fűre, és lassan elkezdett hátrálni.
-Akkor kezdhetjük is. Jól mondom? - Kérdezte az előző férfi. Ismerős volt a hangja, de nem tudtam beazonosítani, kié lehet. Csak rossz dolgokat tudtam tulajdonosához fűzni.
-Igen! - Mondták többen is költői kérdésére.
Ketten a karomnál fogva megragadtak, felrántottak maguk mellé, és magukkal húztak pár méterrel arrébb. Lassan jutott csak el a tudatomig, hogy egy idő után már nem a talajon húznak, hanem a vízben.
Erre egyből feleszméltem, de későn. Az egyikük a kezét a tarkómra tette, és lenyomta a fejem a víz alá. Az ijedtségtől szerettem volna levegőt venni, ám csak víz áramlott a tüdőmbe.
Mikor felhúzott, nekiálltam felköhögni azt a rengeteg vizet, amit az előbb nyeltem le sikeresen. Kissé kinyitottam a szemem, és megláttam hol vagyok, és kikkel.
Egy folyóban álltam a két idegen fiúval. A Nap már régen lemehetett, mert pár fáklyával világítottak a parton állók. Közülük Vincentet és Cindyt láttam tisztán, mert pont velem szemben álltak. Cindy Vincent háta mögött húzódott meg, és a válla felett nézett rám.
-Még mindig nem tudsz semmit, kis szökevény? - Kérdezte Vincent.
-Miről? - Köhögtem.
-Hát a Sötétség Szövetségéről! - Kiáltotta kicsit dühösen.
-Nem! - Nyögtem.
-Ez esetben... Folytassátok! - Kiáltott magából kikelve.
Már előre felkészültem a következő víz alatti élményemre. Ezúttal azonban olyan sokáig tartottak odalent, hogy nem volt elég a levegőm.
Elkezdtem kapálózni, hátha sikerül kiszabadulnom a két idegen szorításából, de nem sikerült. Amint újra kihúztak, az arcomra tapadt vizes hajam.
Láttam Vincent kérdő tekintetét, így megráztam a fejem, és újra odalent találtam magam. Minél többször mondtam neki nemet, annál többször kötöttem ki idelent. Ráadásul mindig egyre tovább nem engedtek levegőhöz jutnom.
Csak tudnám, hogy találtak meg! Az első ötletem egyből az volt, Jared mondta el nekik, ám ezt nem akartam elhinni.
***
Nem sokkal azután, hogy Vincent megunta, nem mondok semmit, kirángattak a partra egy harmadik fiú karjai közé löktek, aki a harmadik eset után, többször is megpróbálta megakadályozni, hogy folytassák. Most, hogy a karjai közt voltam, és megpróbált nyugtatni, rájöttem, ki az...
-Jared, te voltál? Elmondtad nekik, hol vagyunk? - Súgtam, mert többre nem voltam képes.
-Esküszöm neked, nem én voltam. - Mondta csendesen, majd elindultunk a többiek után.
Mivel én nem bírtam tovább pár méternél a remegés miatt, Jareddel egy pillanatra megálltunk. Levette rólam vizes felsőmet, majd a sajátját adta rám. Ezután felemelt, és a karjai közt vitt tovább.
Amikor a keletiek elvittek abba a cellába, ahol nemrég Vincent letépte a nyakamból azt a láncot, amit Jaredtől kaptam, cseppet sem könnyebbültem meg. Féltem, mi fog történni ezután.
-Most mit fognak velem csinálni? - Kérdeztem ijedten, miközben magamhoz öleltem Jaredet.
-Nem tudom. - Húzott még közelebb magához. - Abból, amit ki tudtam venni Vincent és Cindy beszélgetéséből, nem sok jóra számíthatsz.
Legalább őszintén megmondta, és meg sem próbálta szépíteni a helyzetemet. Meg akartam kérdezni Jaredtől, miért beszélgetett Cindy Vincenttel, ám ekkor valaki benyitott, és azt mondta Jarednek, mehetünk.
Sejtettem, nem lesz valami fényes, ami ezután történik, de álmomban sem gondoltam volna, mi lesz a valóság. Ismét az a két fiú fogott le, akik az előbb is a folyónál. Jared és Michael egy kicsit arrébb beszélgettek. Pár méterrel előttem Vincent állt, aki intett Michaelnek, hogy hozzon oda neki valamit.
Michael egy izzó vasrudat adott Vincent kezébe. Annyira megijedtem, hogy szinte teljesen ledermedtem. Vincent közelebb lépett, majd pár centivel az arcom elé tartotta a rúd izzó felét.
-Még mindig nem tudsz semmit? - Érdeklődött még közelebb tartva hozzám az újdonsült fegyverét. Megráztam a fejem. - Akkor... Jared!
Jared Vincent mellé lépett, majd Vincent a kezébe adta a vasat, és hátrébb lépett.
-Tudod, mit kell tenned, igaz? - Vincent kérdésére Jared csak bólintott.
Én is jól sejtettem, mi fog ezután történni. Jareden láttam, habozik. Kék szemeivel úgy nézett rám, mintha azt kérné, ne haragudjak rá. Eközben én sikertelenül próbáltam kiszabadulni a másik két fiú szorításából.
A feszült csendben egyre közelebb és közelebb került hozzám a rögtönzött fegyver, amit Jared tartott a kezében.
