Vannak csaták, amiket meg kell vívnunk. De ez más...
Mi van, ha az életed egy pillanat alatt megváltozik? Az egyik csata után találkozol egy ismeretlennel, aki az ellenséghez tartozik... Olyan mintha nem is e világi teremtmény volna: szőke hajú, kék szemű, jóképű, kedves... Egy megtestesült álom...
Halálosan beleszeretsz, pedig tudod, nem lenne szabad... Jól érzed magad vele, úgy érzed, van valaki, akire számíthatsz. Csak pár napja ismered, de gyakorlatilag bármit megteszel az ő kedvéért. Az érzéseiddel is tisztában vagy...
De az érmének is két oldala van...
Pár napon belül az ágyában találod magad, majd amikor reggel felébredsz, közlik veled, mindez egy trükk volt... Becsaptak.
A fiúnak, akit szeretsz, meg kellene ölnie téged. Szerencsére bizonyos értelemben megment a haláltól, viszont téged börtönbe vetnek, ahonnan nem látsz kiutat. Ráadásul nem érted, a szüleid miért álltak az ellenség emberei között.
Próbálnak belőled olyan dolgokról információt kiszedni, amikről fogalmad sincs. Úgy érzed mindennek vége, de akkor valaki a segítségedre siet, majd menekültök.
Próbálod kiverni a fejedből a fiút, aki becsapott. De vajon sikerül? Mikor végre túltennéd rajta magad, ő ismét felbukkan.
Képes vagy még hinni neki? Szereted még? Mi van, ha már nem vagy képes egyikre sem? Meg tudod törni a jeget, vagy elveszítesz mindenkit, aki fontos számodra?

2012. december 17., hétfő

Vége

Nos, igen...

Úgy néz ki, akkor most ezt a történetemet is lezártam...

Lehet, kicsit elhanyagoltam, és most nagyon hirtelen fejeztem be, de így alakult... Ha még valaki olvas, akkor remélem, tetszik neki a vége, annak ellenére, hogy véleményem szerint nagyon gyorsan összedobott, nem eléggé átgondolt...

Nah, mindegy is...

Személy szerint én örülök, hogy azért sikerült befejeznem. :D

További szép napot mindenkinek.

Epilógus

-Jared, nagyon hasonlít rád. - Mondtam, miután Mike, aki egy hónapja sikeresen letette az orvosi vizsgáit, a kezembe adta a kisfiúnkat.

-Mi lesz a neve? - Érdeklődött Lucas az ajtóban állva, karikás szemekkel.

-Aaron. - Válaszoltuk egyszerre Jareddel. - Aaron Haber.

A kisfiúnknak, Aaron-nak ugyanolyan szőke haja és kék szeme volt, mint Jarednek, vonásaiban pedig mindkettőnkét fel lehetett fedezni.

Másnap a Holdak nagyon kíváncsiak voltak Aaron-ra, így eljöttek megnézni. Mindenki egyetértett azzal, hogy szép kisfiú.

Az elkövetkezendő egy hónapban Jared és én elköltöztünk Jared tóparti házába. Aaron nagyon gyorsan nőtt, és erre nem számítottam. Pedig Melanie még figyelmeztetett is, hogy ugyanolyan gyorsan fog nőni, mint mielőtt megszületett.

***

Jared mellettem feküdt a hátán. Én egyik karjára hajtottam a fejem, egyik kezemmel pedig a haját rendezgetem. Néha egész viccesen nézett ki... Főleg, amikor még pofákat is vágott hozzá.

-Jared! - Súgtam a fiúnak. - Tudod, szeretnék egy kislányt is...

Félve néztem rá, mert elképzelni sem tudtam, mit szólna hozzá. Elkapta a kezemet, és az arcához húzta. Épp kezdtem volna mondani, hogy ha nem szeretne még egy gyereket, akkor nem muszáj, ám ő megelőzött.

-Tényleg? - Kérdezte kissé döbbenten. - Én is pont erre gondoltam...

Ezen nevetnem kellett. Ennyire egyformán gondolkoznánk?

Jared fölém hajolt. Ajka lágyan, csak egy pillanatra ért az enyémhez, viszont a szívem már ennyitől is gyorsabban kezdett verni. Nem tehetek róla... Jared egyetlen pillantásától is el tudtam olvadni...

***

-Szeretlek. - Mondtam a fiúnak két heves csók között.

-Én jobban szeretlek téged.... - Mosolyodott el, miközben átfordított a hátamra.

-Bizonyítsd! - Nevettem fel halkan, mire egyszerre még szenvedélyesebben és még követelőzőbben megcsókolt. Ezután megadtam magam. - Jól van. Elhiszem.

Épp újra megcsókoltam volna Jared-et, amikor az egy hónapos Aaron elkezdett sírni. Megjegyzem, inkább három hónaposnak nézett ki...

-Idehoznád? - Kértem a leendő férjemet.

Jared legurult rólam, átnyúlt a mi ágyunk és az Aaron rácsos ágya közötti hatvan centis távolságon, felvette a fiúnkat, majd a kezembe adta.

Feljebb ültem, miközben a takaró lejjebb csúszott rólam, és már csak a derekamtól lefelé takart.

-Jól van. Jól van... - Suttogtam Aaront ringatva.

***

Az ezt követő három hónapban nem történt semmi különös. Csak annyi derült ki az első hónapban, hogy ismét teherbe estem. Ezután Jareddel izgatottan vártuk a leendő gyermek születését. Rejtély volt számunkra, fiú vagy lány lesz. Mike felajánlotta, hogy nagyon szívesen megmondja nekünk, de inkább úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, amíg megszületik.

Ezután ismét az éjszaka közepén riadtam fel, és ébresztettem fel Jared-et. Volt egy olyan megérzésem, lányunk lesz, és ez be is vált. Jared végig mellettem volt, és fogta a kezem. Ez most is annyi bátorságot adott, mint, amikor Aaron született.

A lányunknak olyan barna haja és szeme volt, mint nekem, vonásai pedig szinte ugyanolyanok, mint bátyjáé, Aaron-é. Claire Haber lett a neve.

Aaron szeptember 13-án, Claire pedig január 13-án született. Melanie segítségével pedig sikerült kiderítenem, hogy Jared január 21-én ünnepli a születésnapját, így sikerült meglepnem egy kisebb ajándékkal..

-Jared... - Szóltam a fiúnak egy héttel a születésnapja után, mikor Claire is elaludt a karjaimban, miután megetettem. - Lefektetnéd?

-Persze. - Mosolygott. Elvette tőlem a lányunkat, majd letette az ágyába. Ezután továbbra mosolyogva feküdt le mellém, és ölelt magához.

-Ki gondolta volna, hogy tizennyolc évesen már lesz egy fiam és egy lányom... - Tűnődött el.

-Ebben van valami. Bár én ég csak tizenhét vagyok... - Értettem egyet, miközben már félig-meddig aludtam.

Amikor másnap reggel felébredtem Jared nem volt mellettem, Aaron pedig pont akkor sírt fel. Meglepő volt, hogy ő is és Claire is milyen csendesek éjszaka.

Felvettem a fiúnkat, hogy megetessem, miközben Jared lépett be az ajtón.

-Jó reggelt! - Köszönt, majd az épp ébredező Claire-t a karjaiba vette.

-Neked is! - Azzal megcsókoltam.

-Boldog tizennyolcadik születésnapot! - Mondta.

-Január huszonnyolcadika van? - Kérdeztem döbbenten.

-Az bizony... - Bólintott, miközben átadtam neki Aaront, ő pedig nekem Claire-t, hogy őt is meg tudjam etetni.

Ezután Jared egy láncot húzott elő a zsebéből, amire én egyből ráismertem. Pár hónapja ezt kaptam tőle, csak Vincent letépte a nyakamból... Jared-nek nagy nehezen sikerült a nyakamba akasztania az ékszert.

-Hogyan? - Döbbentem meg.

-Legyen elég annyi, hogy találtam...! - Nyomott egy puszit az arcomra.

-Köszönöm, Jared!

***

A Holdak azt mondták, most, hogy már mindketten elmúltunk tizennyolc évesek, hosszú ideig biztosan nem fogunk öregedni. És később ugyanez lesz a helyzet Aaron-nal és Claire-rel.

Talán újabb egy hónap telhetett el, amikor Jared bekötötte a szemem Lucas lakásának ajtajában, és azt kérte ne leskelődjek.

Először még rákérdeztem, hogy ki vigyáz Aaron-ra és Claire-re, ám Jared megnyugtatott, hogy a Holdaknál jó helyen vannak.

Kivezetett a házból, át az utcán. Egészen addig kanyarogtunk az utcákon keresztül, amíg már tényleg fogalmam sem volt, hogy hol lehetünk.

Amikor egy helyben megállított, és elvette a szemem elől a kendőt, közelebb hajolt hozzám. Ajka a fülemhez ért, ahogy belesuttogott.

-Most már kinyithatod. - Hangján érezni lehetett, mosolyog, és nagyon, de nagyon izgatott.

Mikor kinyitottam a szemem, Kacey és Cameron állt előttem. Kacey egy fehér esküvői ruhát tartott a kezében, Cameron pedig egy fekete öltönyt.

Nekem szinte szó szerint leesett az állam, miközben Jared nyakába ugrottam, és megcsókoltam.

-Ez azt jelenti, hogy... - Kezdtem, de Jared gyorsabb volt nálam.

-Igen, Tanya, azt. Ma hozzám jössz feleségül. - Mosolygott. Karjait szorosan fonta a derekam köré, mialatt újra megcsókolt. - Most már örökre együtt leszünk.

Vége

2012. december 16., vasárnap

Szomorúság és boldogság

*Csak egy pillanat,
Ezen múlik minden...
Nem számít a múlt,
Csak a jövőbe nézek.*

Ezután minden pillanatképek sorozatává vált.

Láttam, amint Jared Cindy-vel harcol. Láttam, amint leszúrja. Láttam, amint fölém hajol, és mond valamit, azonban a szavak nem jutottak el a tudatomig.

Ezután sokáig volt csend és nyugalom. Nem történt semmi. Elmerültem az öntudatlanságban, és be kell ismernem, jó volt. Valahogy jólesett.

Fogalmam sincs, milyen gyorsan teltek a másodpercek, percek, esetleg órák, vagy napok. Nem törődtem semmivel.

Egyszer kinyitottam a szememet, és Jared-et pillantottam meg, amint ismét fölém hajol. Haja vizes volt az esőtől, ami most is esett. Én a földön feküdtem.

Jared arcán láttam a kínt és az aggódást. Az ajkai mozogtak, mikor egy pillanatra elfordította a fejét oldalra, de még mindig nem hallottam belőle semmit.

Ezt követően az én fejem is abba az irányba fordult, amerre az előbb Jared nézett. A látvány megdöbbentett. Harc volt. A két nép már megint összecsapott.

Valaki felénk futott, akinek az arca elhomályosodott előttem. Hirtelen erős, fehér fény vakított el. És én akkor ismét lecsuktam a szemem.

***

Megmozdult a szemhéjam, majd sikerült kinyitni a szemem. Egy lámpának a halvány fénye világította meg a kissé sötét szobát. Az ablakon keresztül látszott, hogy nappal van, de a Napot és az eget sötét esőfelhők takarták el, miközben esőcseppek verdesték az üvegablakot.

Hamar rájöttem, Jared tóparti házában vagyok.

Éreztem, hogy zsibbad a kezem. Megpróbáltam megmozdítani, ám valaki nagyon erősen fogta, így esélyem sem volt. Felé fordítottam a fejem, és megláttam, ahogy Jared az ágy mellett ül, fejét az ágy szélére hajtja, és erősen szorítja jobb kezemet.

-Jared... - Súgtam, mert többre nem telt tőlem. - Jared...

A fiú felnézett. Haja kócos volt, szemei alatt pedig nagy, sötét karikák díszelegtek. Egy ideje már biztos nem aludhatott.

-Jared, a kezem... - Nyögtem. Ő egyből megértette, mire gondolok, és lazított a szorításán.

-Tanya, jobban vagy? - Kérdezte aggódva, mire bólintottam.

-Mi történt? - Kérdeztem felkönyökölve. Jared egyből fekvő helyzetbe nyomott vissza, én pedig nem ellenkeztem.

-Cindy megmérgezett... - Nyelt egyet.

-Azokkal, amik az üvegekben voltak? - Vágtam közbe.

-Igen. - Válaszolta. - Későn vettem észre, hogy eltűntél, így rohantam, hogy időben odaérjek. Majdnem elkéstem... A méreg már bejutott a szervezetedbe... Megöltem Cindy-t, majd magammal vittelek, hogy szerezzek segítséget. Ekkor már kitört egy újabb háború. A ti népetektől Mike rohant segíteni. Ha csak egy kicsit is lassabb vagyok, te meghalsz... - Mondta magát ostorozva.

-Nem. Semmi baj, Jared. Nem a te hibád. - Próbáltam nyugtatni.

-Dehogynem! Figyelnem kellett volna... - Mondta. - Már öt napja fekszel itt szinte élettelenül. Csoda, hogy túlélted, annyi mérget kaptál Cindy-től...

-De itt vagyok. - Suttogtam. - És ez a lényeg...

Hálásan néztem Jared-re, mikor hagyta, hogy felüljek annak ellenére, hogy ő szívesen visszatartott volna. Ajkaimat erőtlenül Jared-éhez szorítottam. Éreztem, nem vagyok valami erős, de ezt muszáj volt megtennem. Alighogy elszakadtunk egymástól, én visszahanyatlottam az ágyra.

-Igen, ez a lényeg... - Simított végig a kezemen.

-Jared, rossz híreket kell közölnöm... - Lépett be az ajtón Mike fel sem nézve a papírokból, majd mikor megtette, leesett az álla.

-Szia, Mike! - Köszöntem.

-Tanya, Jared... - Nézett ránk összevont szemöldökkel. - Történt valami, amiről feltétlenül tudnotok kell... - Kezdett bele ismét. - Tanya annyi mérget kaptál, hogy alig élted csak túl, viszont a baba...

-Ugye jól van, Mike? - Kérdeztem reménykedve, ám a hangja elárulta, nincs rendben.

-Sajnos nem. - Hajtotta le a fejét. - Ő nem élte túl...

Egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Nem akartam letörölni.

-Ez biztos? - Kérdezte szomorúan Jared. Mike bólintott, majd nem sokkal később magunkra hagyott minket.

Jared karjai szorosan fonódtak körém, mikor felültem. Jared mellém ült az ágyra, én pedig a vállára hatottam a fejem. Sírtam.

Nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges. Annak ellenére, hogy nem azért feküdtünk le, hogy gyerekünk legyen, mindketten szerettük volna megtartani.

***

2 hónappal később...

-Jobban vagy már? - Kérdezte Melanie, mire bólintottam. Bár a hasam így is görcsben volt, mert izgultam, vajon mi lesz az érettségim eredménye.

Meglepően gyorsan telt el ez a két hónap. Lassan sikerült túltennem magam a szüleim, és a gyerekem halálán. Igen, a szüleim is meghaltak a csatában.

Azóta Lucas-nál lakok, mert ő is egyedül  maradt a családjából. Felajánlotta, hogy hozzá nyugodtan költözhetek, ha nem szeretnék a régi lakásomban maradni. Én megköszöntem, és igent mondtam.

A két nép sikeresen kibékült, amikor látták, mennyien meghaltak a legutóbbi háborúban. Többen is azt mondták, nem hajlandóak ezután tovább harcolni.

A Holdjaink mesélték, többen csak akkor döntöttek a fegyverletétel mellett, amikor meglátták, ahogy Jared a karjaiban hoz ki egy templomból segítséget kérve Mike-tól. Azt mondták, megdöbbentette őket, hogy nem egy néphez tartozunk, és mégis... Végül mindenki letette a fegyvert, és nem akartak tovább küzdeni egy értelmetlen dolog miatt.

Ekkor a Holdak mindennek utánajártak. Kiderítették, Jared egykor tényleg hozzánk tartozott. Ezt mindenki meg is tudta, de azt hajtogatták, ennyi pusztítás bőven elég volt, és örülnek, hogy Jared még él. Nem igazán értettem az összefüggést, de biztos...

Jared megismerkedett az édesapjával, Terrence-szel, aki már a halálos ágyán feküdt, mert megsebesítették a csatában. Pár nap múlva meg is halt, és eltemettük...

Szédültem, amikor bementünk az iskola titkárságára, és épp készültek átadni nekünk a papírokat. A gyomromban egyre több pillangó repkedett, amikor kimondták, hogy átmentem.

***

Nem értettem, hogy a nap hátralévő rézében, miért szédülök, és émelygek folyamatosan. Melanie délután a kezembe nyomott egy terhességi tesztet, és azt mondta, szerinte biztosan ez a bajom.

Mikor elvégeztem a tesztet, megdöbbentem, és örültem egyszerre. Teherbe estem.

Amikor este Lucas még nem volt otthon, Jared pont akkor jött.

-Mondanom kell valamit... - Mondtuk egyszerre Jared-del egy csók után, mikor eldűltünk az új szobámban az ágyon.

-Kezd te! - Kértem.

-Hölgyeké az elsőbbség... - Ellenkezett mosolyogva, még egyszer megcsókolva.

-Kérlek! - Súgtam a fülébe.

-Rendben. - Azzal felkelt magával húzva engem is. Jared féltérdre ereszkedett előttem, miközben a háta mögül előhúzott egy kis dobozt.

-Mit csinálsz, Jared? - Kérdeztem mosolyogva. A szívem egyre hevesebben vert, mert tisztában voltam vele, mit is szeretne.

-Azt, amit már rég meg kellett volna tennem... - Sóhajtotta mosolyogva. - Tanya, hozzám jössz feleségül?

-Persze, Jared. - Válaszoltam boldogan. Ezután felhúzta a gyűrűt az ujjamra, és megcsókolt.

-Most pedig te jössz... - Súgta a fülembe. Visszahúztam az ágyra, mert jobbnak láttam, ha ülve hallja meg a hírt.

-Jared, terhes vagyok.

***

Másnap reggel, amikor felébredtem, Jared már nem feküdt mellettem. Lassan feltápászkodtam. Mikor elhaladtam a tükör előtt, cseppet sem döbbentem meg, hogy tegnap óta nagyobb lett a hasam. Melanie figyelmeztetett, hogy ugyanolyan gyorsan fog nőni, mint az előző gyerekem.

Elkezdtem utánaszámolni, és megállapítottam, hogy egy hónapja lehetek terhes, vagyis olyan, mintha a baba már három hónapos lenne. Még két hónap, és megszületik.

A konyhában Jared csókkal, Lucas pedig gratulációval üdvözölt.

-Örülök nektek, gyerekek. - Mondta Lucas. - Tanya, hallottam Jared-től a jó híreket.

Reggeli után az első utam egyből a négy Holdhoz vezetett. Amint meglátták a gyűrűt az ujjamon, egyből lejött nekik, miről van szó.

-Tudod, Tanya, én már akkor tudtam, hogy minden rendben lesz, amikor először mondtad, hogy kibe szerettél bele... - Mondta Melanie elégedetten.

***

Újabb 2 hónap elteltével...

Zihálva tértem magamhoz az éjszaka közepén. Jared most is mellettem feküdt, és aludt. Megráztam a vállát, hogy felébredjen.

-Jared... - Mondtam kissé ijedt hangon. - Jared...

-Mi a baj, Tanya? - Kérdezte aggódva, álmából felriadva.

-Jared, szólj Mike-nak! - Mondtam egyre jobban zihálva.

Jared-en látszott, érti, mire gondolok. Tisztában volt vele, ez azt jelenti, hogy jön a baba. Arcán látni lehetett, mennyire boldog.

-Kicsit félek... - Ismertem be Jared-nek.

-Meglátod, nem lesz semmi baj. - Nyugtatott. - Higgy nekem!

Jared megfogta a kezemet, és bátorítóan megszorította. Tudtam, igaza van, ám bennem maradt némi félelem.
Egyik barátnőmmel pár napja nyitottunk egy közös blogot. Örülnénk pár olvasónak, aki véleményezné is a történetet, szóval ha van kedvetek, akkor légy szí' nézzetek be:


Előre is köszönjük mindenkinek. :D