Élnem kell ezzel.
Gyorsan fordul...
A halál lesújt...
És mindez miattam...*
-Gyere ide! - Intett felém az egyik szomszédom. A pajzsomat magam elé tartva siettem hozzá.
-Igen, Meggie néni? - Kérdeztem, ahogy odaértem a nyolcvan éves szomszédomhoz. A hasából és a vállából egy-egy nyílvessző állt ki. Annak ellenére, hogy páncélt kellett volna viselnie, nem tette. Mindig is makacs volt.
-Ezt neked adom. - Felém nyújtott egy kardot. - Ezt akkor kaptam, amikor ez az egész viszály elkezdődött. Szeretném, ha a tiéd lenne. A sorsod úgy sem kerülheted el.
Szerettem volna rákérdezni, mit jelent az utolsó mondat, de ő utoljára köhögött egyet, majd élettelenül feküdt tovább a földön.
Kivettem a kezéből. Gyönyörű volt. A markolata aranyszínű, jól kidolgozott mintákkal. A markolat fölötti penge egy kis részébe egy sárkány volt beleégetve.
-Ez gyönyörű. - Mondtam csak magamnak.
Felálltam, hogy folytathassam a harcot. Amint megfordultam egy kard közelített a fejem felé. Épp időben emeltem fel a pajzsomat, majd lehajoltam, nehogy egy ütést kapjak az arcomra. Az ellenfelem egy pillanatra megállt, így volt időm egy kicsit jobban megnézni.
Egy másfélszer magasabb, kétszer szélesebb férfi állt előttem. A bal karján már volt egy friss vágás, amiből ömlött a vér. Az arcát régebbi hegek tarkították. A keletiek "hadvezérére" ismertem rá.
Felé lendítettem a Meggie nénitől kapott kardot. Többször is próbálkoztam. De csak egy újabb vágást tudtam a karjára helyezni. Ezt követően megpróbált a lábam felé célozni. Sikerült előle elugranom.
Mikor elszaladt mellettem a nagy lendülettől, -amit vett- arra figyeltem fel, hogy mindenki minket néz. Kettőnkön kívül senki nem harcolt. Tudtam, ha sikerül megölnöm, ebben a hónapban talán nem látjuk őket többször.
Minden erőmet összeszedtem. Még háttal állt nekem. Ahogy megfordult a kardom áthatolt a páncélján egyenesen a szívébe. Először térdre rogyott, majd hátra hanyatlott. Meghalt.
Kihúztam a kardom a testéből. A meglepett tömeg utat nyitott nekem, amikor feléjük indultam. A város felé vettem az utamat, hogy kölcsön vegyem a halottas kocsit. Csak holnap szednénk össze a halottakat, de én már ma nekiállok, hogy lefoglaljam magam valamivel.
***
Amikor végeztem, és visszavittem az autót, a városból mindenki a téren ünnepelte a győzelmet. Hívtak engem is, de nemet mondtam, inkább hazafelé vettem az irányt.
Pár sarokkal arrébb találkoztam három, velem egyidős sráccal, Mike-al, Scottal és Garett-tel. Már most részegek voltak.
-Hé, láttuk, mit műveltél azzal a pasassal. - Tántorgott felém Garett. Két keze közé fogta az arcomat. Durván magához húzott. Először még finoman próbáltam ellökni magamtól.
-Ne akarj elmenni! Én olyan jól szórakozok.
Ahhoz elég erősen, hogy elengedjen, pofon vágtam.
-Azt a! - Kiáltotta el magát Scott. - Nem semmi a csaj.
-Az biztos. - Morogta Garett. - És mi lenne, ha...? - Újra felém közelített.
-Ha..? - Érdeklődtem.
-Ha még meg is csókolnálak. - Vigyorgott.
-Hidd el, azt nem akarod tudni. - Mondtam idegesen. Ő ennek ellenére megint megkísérelte. Ezúttal még erősebben orrba ütöttem, mire ő elesett.
-Jól láttam, ököllel? - Kérdezte ámuldozva Mike.
-Igen. - Vetette oda félvállról Garett, aztán ismét rám nézett. - Ez fájt.
-Tudom. - Válaszoltam önelégülten. - De örülj neki, hogy nem törtem el.
Feltápászkodott, és ütésre lendítette a karját. Gyorsabb voltam nála. Előrántottam a kardomat, ami még mindig az oldalamon lógott. Felé szegeztem. Az ő keze megállt a levegőben.
-Ne merd! - Figyelmeztettem. Mike és Scott nevetett.
Nem törődtem velük. Volt nekem jobb dolgom is. Ott hagytam őket. Ha nem részegek, akkor elég normálisak. De most...
Otthon lezuhanyoztam, majd átöltöztem. Nem volt kedvem a lakásban ülni egész este, inkább kisétáltam a rétre, amit nemrég fedeztem fel.
Mielőtt elindultam, felcsatoltam az oldalamra az új kardot. Biztos, ami biztos. A csaták utáni éjszakákon nem biztonságos ez a környék.
Amikor odaértem, hanyatt feküdtem a fűben. Szeretem itt tölteni a szabadidőmet. Itt nem zavar senki.
***
Pár órája már feküdhettem a fűben, amikor meghallottam valamit. Felkeltem, és megfordultam.
Az arcomtól pár centire egy kard pengéje állt. Nagyon megijedtem. A kezem az én kardom markolatára csúszott.
-Kérem. – A fiú tenyérrel felfelé felém nyújtotta a kezét. Velem egyidős volt. A haja szőkés barnás, a szeme kék volt. Nem volt rajta se sisak, se páncél.
-Add ide! - Kérte még mindig nyugodtan. Végül odaadtam neki.
-Tessék. - Suttogtam.
A sajátját úgy fordította, hogy lássa is, és felém is mutasson. Fogalmam sem volt, mire jó ez.
-Mi olyan érdekes rajtuk? - Kérdeztem félelemtől remegő hangon.
Bármelyik pillanatban megölhet, hisz nem tudok mivel védekezni. A végét nem szeretném megvárni. Vetettem rá egy utolsó pillantást. Nem engem nézett. Nagy levegőt vettem, és futottam, amilyen gyorsan csak tudtam.
De hiába. Utolért.
Ellökött, mire én elterültem a földön. Elém állt, és az egyik pengével felemelte az állam, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
-Állj fel! - Parancsolta gyengéd hangon.
Hitetlenkedve tápászkodtam fel a talajról. Nem akartam elhinni, amit az imént hallottam. Egy harcos mióta beszél így az ellenfelével? Ilyen... nyugodtan. Még csak hasonlót se láttam vagy hallottam. Soha. Számomra ez lehetetlennek tűnt.
-Ki vagy?
-Megbocsátod, ha nem kötöm az orrodra? - Gúnyolódtam. Semmi köze hozzá.
-Meg. Honnan szerezted? - Visszanyújtotta a kardot, de az övé még mindig az állam alatt volt.
-A szomszédom adta, mielőtt meghalt. De ez téged miért érdekel? – Fogalmam sem volt, miért osztom meg vele mindezt.
Válaszul úgy tartotta az sajátját, hogy láthassam, teljesen olyan, mint az enyém.
-Láttam, amikor ma megölted a ”parancsnokot”. Akkor csak messziről figyeltem fel arra, hogy olyan, mint ez. Kitaláltam egy mesét, hogy visszajöhessek, és meggyőződhessek arról, hogy nem csak képzelődtem. Szerencsére, pont rád találtam. – Mondta egy mosoly kíséretében.
Itt akartam hagyni. Viszont ha elfutok, lehet, hogy hátulról rám támad. Csak egy lehetőségem maradt. Megpróbáltam eltalálni a kardommal. Egyszer sem sikerült. Ő kétszer lendítette felém. Először sikerült elszakítania a felsőm alját. Másodjára kiverte a kezemből a kardot, én pedig elestem.
Az idegen a hideg fémet a torkomra helyezte, majd leült mellém. Vajon most végezni akar velem?
-Ki vagy? - Kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése