Ugyanaz, mint eddig voltam...
De ez most mégis más,
Mert már nem vagyok az, ki voltam.*
Lassan kezdtem magamhoz térni. A szemeim felpattantak, én pedig egy szobában találtam magam. Ez a hely teljesen ismeretlen volt számomra, de lassan kezdtem megszokni, hogy idegen helyeken vagyok. És mindezt Jarednek köszönhetem.
Remek! Megint Jared... Mindig csak ő jár a fejemben... Most már ez így is fog maradni?
Felültem, és körbenéztem. Ez is csak egy sima hálószoba volt. Az ablakon némi narancssárgás fény szűrődött be. Ebből arra következtettem, hogy a nap éppen lemenőben van.
A nyugodt csendet egy kisebb koppanás törte meg. Felkeltem, azután elindultam abba az irányba, amerről a hang is jött. Egy kicsit szédültem, ám nem volt vészes. Viszont erőtlennek, és fáradtnak éreztem magam.
Az emeleten voltam. Miközben haladtam előre ismét meghallottam egy koppanást, ami a földszintről jött, tehát arra folytattam utamat, le a lépcsőn.
Egy nappalinak látszó helyiség ajtajában álltam meg. A szobában lévő kanapén Lucas ült háttal nekem. Az ablakon keresztül bámult kifelé. Egy pillanatra meglepődtem, de aztán elöntött a megkönnyebbülés.
Abban a pillanatban, hogy megszólítottam volna, észrevett. De ekkor már nem tudtam tartani magam, és inkább leültem a fal elé, mielőtt még összeestem volna.
-Tanya! Jól vagy? - Szaladt hozzám. Felsegített a földről, elvezetett a kanapéhoz, és leültetett rá. Ezután ő is mellém telepedett. Felhúztam a lábaimat, és a térdemre tettem az államat.
-Nem. Egyáltalán nem vagyok jól. - Egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Nem állt szándékomban letörölni. - Ki vagyok borulva...
-Jared miatt? - Kérdésére csak egy bólintás volt a válaszom. - Sajnálom. De te nem tudhattad...
-Hogy becsap, és csak szórakozik velem? Nem, ezt tényleg nem tudhattam... De sejthettem volna...
-Nyugodj meg! - Éreztem, hogy Lucas feszült.
-Mi a baj? - Kérdeztem. A szemébe néztem, hogy biztosan ne térjen ki a válasz elől.
-Az a helyzet.... - Kezdett bele. - A Holdak mondták, hogy felhívtak téged, és azt mondták neked, terhes vagy... Nos... Ez nem igaz. - Először azt hittem, nem hallok jól. - Csak azért mondták, hogy ne öljön meg Vincent. Mert ha ezt elhiszi, akkor egyenlőre életben hagy...
***
Bizonyos értelemben megkönnyebbültem, hogy ez csak egy hazugság volt.
Én itt maradtam a nappaliban, viszont Lucas egy pillanatra átugrott a konyhába, mert valaki kereste telefonon.
-Mondtam, hogy ne gyere! - A hangja fenyegető volt. - Azt mondtam, majd szólok... - Itt valaki félbeszakította. - Ne! Maradj ott, ahol vagy! - Próbálta lehalkítani a hangját, de én minden egyes szavát hallottam. - Teljesen ki van bukva rád... Nem tenne neki jót, ha most idejönnél...
Bármibe le mertem volna fogadni, hogy Lucas Jareddel beszélt.
-Jó. Majd átadom neki, ha egy kicsit jobban lesz... Te pedig ne merészelj idejönni! - Azzal lecsapta a telefont.
Amikor belépett az ajtón, próbált nem ideges arcot vágni, de én egyből lehűtöttem, amikor lehuppant mellém.
-Lucas... Jared volt, ugye? - Már egy ideje abbahagytam a sírást, most pedig hálás voltam, hogy nem álltam neki megint.
-Igen, és azt üzeni.... - Várakozón néztem rá. Egyből megértette, nem lenne értelme, annak, ha hazudna vagy elterelné a témát. - Azt üzeni, szeret téged, és még mindig nagyon sajnálja. - Mereven bólintottam.
***
Nemsokára visszaballagtam abba az emeleti szobába, ahol felébredtem. Szinte észre sem vettem, mikor aludtam el. Azért riadtam fel, mert valakinek a jelenlétét éreztem a szobában. A megérzésem nem csalt...
-Mit keresel itt? Azt hittem Lucas is világosan megmondta, nem vagyok rád kíváncsi... - Fordultam át a másik oldalamra. Jó erősen összeszorítottam a szemem, hátha felébredek ebből a rossz álomból annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában voltam azzal, ez a valóság.
-Épp ellenkezőleg... - Tiltakozott. - Lucas pár órája elment, és megkért, jöjjek ide, nehogy valami ostobaságot csinálj.
Leült mellém. Egyik keze elindult az arcom felé. Nem tudom, mitől, de nem volt elég erőm az ellenkezéshez.
-Megkaptad az üzenetemet? - A hangja egyszerre volt lágy, kedves, valamint bársonyos.
-Igen. - Válaszoltam nagyon halkan.
Azóta egyfolytában csak ez járt a fejemben. Alaposan megrágtam magamban az összes szót az elmúlt pár órában. Eddig próbáltam kiverni a fejemből Jaredet, de most, hogy itt van, és a szemébe tudok nézni, ez véglegesítette a döntésemet. Láttam rajta, tényleg komolyan gondolja, amit mond.
Felültem, Jared pedig visszahúzta kezét. Épp készült felállni, de utánanyúltam. Megragadtam a kezét, és visszahúztam. A szívem egyre gyorsabban vert. Amint ismét ült, az ajkam az övéhez ért. Ujjaim beletúrtak szőke hajába.
A következő pillanatban Jared egy kicsit eltolt magától. Kék szemében láttam az izgatottságot.
-Megbocsátottál? - Hangjába mintha némi kétkedés is vegyült volna.
-Persze. - Válaszoltam, mintha mi se lenne természetesebb. Fogalmam sem volt róla, miért. Azután hirtelen eszembe jutott, van valamit el kell neki mondanom. - Jared... Van valami, amiről tudnod kéne...
Aztán belefogtam a történetbe. Jared már elsőre megértette, nem úgy, mint én. Lucasnak kétszer el kellett mondania, mire sikerült felfognom.
-Hát persze... - Mondta, miközben még szorosabban ölelt magához. - Vincent számára a kisgyerekek azok, akik sérthetetlenek. Nem akar ártani egyiknek sem... Még akkor sem bántaná egyiket sem, ha nem az ő népéből való.
-Remélem nem vagy mérges... - Kezdtem volna, de ő félbeszakított.
-Miért lennék? Mert azt mondtad terhes vagy, miközben neked is hazugságot mondtak? Téged is átvertek, te pedig csak elmondtad nekem... - Egy pillanatra elgondolkozott, majd folytatta. - És ha már itt tartunk, álljunk meg egy szóra! Kettőnk közül neked több okod lenne arra, hogy haragudj rám... Miért bocsátottál meg?
-Igazság szerint, hiszek neked... - Néztem mélyen azokba a varázslatosan kék szemekbe. - Elhiszem, hogy csak egy parancsot teljesítettél. Elhiszem, hogy tényleg szeretsz. Elhiszem, hogy most az igazat mondod.
-És miért? - Faggatott tovább.
-A szemed... - Mondtam az egyszavas választ.
-A szemem? - Hitetlenkedett.
-Látom benne, hogy most nem hazudsz. - Állapítottam meg.
-Én meg azt látom a tiedben, szerelmes vagy, és...
Nem hagytam, hogy befejezze. A derekára ültem, majd megcsókoltam. Megfogta a felsőmet, és elkezdte lehúzni rólam.
***
Épp Jareden feküdtem fejemet a mellkasára hajtva, amikor a telefonja egy számomra ismeretlen dallammal megcsörrent.
Lenyúltam a földre, és tapogatózva kerestem a hang forrását. Végül Jared nadrágjának zsebéből sikerült előhalásznom. Ránéztem a kijelzőre. Lucas kereste. Eközben Jared keze egy pillanatra sem hagyta abba az arcom cirógatását.
-Szia, Lucas! - Vettem fel vidáman meg sem kérdezve Jaredtől, felvehetem-e.
-Azt hittem, Jaredet hívtam. Sajnálom, ha felébresztettelek...
-Nem tévedtél. Jaredet hívtad. - Szúrtam közbe.
-De akkor, hogyhogy... - Majd mint akinek leesik, miről is van szó, elkezdett hadarni. - Á, értem... Csak azt akartam mondani neki, hogy még egy ideig biztos nem tudok visszamenni, mert közbejött valami. Csak ennyit akartam, de úgy hallom, jól vagy... Gondolom, minden rendben van...Úgyhogy én nem is zavarnék... Szia!
-Szia! - Mondtam nevetve, majd letettem.
-Nagyon magyarázott valamit... - Jegyezte meg Jared, amint visszatettem a telefonját.
-Csak rájött, hogy megzavart valamit... Amúgy csak azért hívott, mert egy ideig még biztosan nem fog visszaérni.
Az éjszakai sötétség lassan nappali világosságra váltott át. Felöltöztünk, Jared összedobott valamit reggelire, majd letelepedtünk a nappaliban lévő kanapéra a tévé elé filmet nézni. Jared a telefonját hozzákapcsolta a tévéhez, és arról választottunk egy filmet.
-Ez érdekes volt. - Mondta Jared, mikor vége lett a filmnek.
-Aha. De volt más is, ami érdekes volt... - És jelentőségteljesen ránéztem Jaredre, miközben azokra a pillanatokra gondoltam, amikor észrevettük, hogy egymást nézzük a film helyett.
-Egyértelmű. - Helyeselt. Az ajka az enyémnek ütközött.
Hallottam, ahogy egy kulcs elfordul a zárban, de nem törődtem vele. Pár másodperc múlva Lucas jelent meg az ajtóban.
-Sziasztok! Látom, mindenki boldog...
-Igen. - Csak ekkor vettem észre a Lucas mellett álló, súlyosnak látszó bőröndöt. - Hát az?
-Jobb lenne, ha egy időre itt maradnál, és elmentem hozzátok a Holdakkal. Összeszedtük pár ruhádat, én pedig elhoztam... Jobb az elővigyázatosság... - Bólintottam jelezve, értem, mire gondol. - Most, hogy kibékültetek, itt hagyhatlak titeket? Mert nekem most nincs rá időm, hogy itt legyek...
-Persze. - Vágtuk rá boldogan egyszerre Jareddel.
***
-Akkor ezt most vegyük át még egyszer! - Mondtam, miközben az ebéd után mosogattunk. - Az a cucc, amit beadtál nekem arra jó, hogy...
-Hogy azt higgyék nem vagy magadnál, miközben valójában te mindent hallasz, érzel. - Fejezte be helyettem.
-És erre miért van szükség?
-Nincs is. Ezért volt ez az utolsó adag, amit beadtam neked.
-Jared... Honnan tudtad, hogy az utolsó fegyver meg volt töltve? - Kérdeztem bizonytalanul.
-Michael sem kívánta a halálodat...
-De neked nem mondhatta meg, mert akkor nem is beszéltetek. - Próbáltam visszaemlékezni, de ilyesmire tényleg nem emlékeztem.
-Nem tűnt fel, hogy máshogy tette le a fegyvereket, majd bólintott? - Megráztam a fejem. - Ezzel csak azért volt szerencsénk, mert hála az égnek, nem páros számút kért. Így könnyen meg lehetett különböztetni... Utoljára véletlenül mellé nyúltam... Viszont vissza már nem tehettem, így ezt a megoldást választottam...
-Köszönöm. - Mondtam hálásan.
-Hogy nem lőttelek le?
-Nem. Hogy megmentettél. - Közelebb húztam magamhoz, hogy megcsókolhassam.
Szia!
VálaszTörlésnagyon tetszett a feji és örülök h újra együtt vannak
siess a kövivel már várom
pussy :)