-Mi lesz a neve? - Érdeklődött Lucas az ajtóban állva, karikás szemekkel.
-Aaron. - Válaszoltuk egyszerre Jareddel. - Aaron Haber.
A kisfiúnknak, Aaron-nak ugyanolyan szőke haja és kék szeme volt, mint Jarednek, vonásaiban pedig mindkettőnkét fel lehetett fedezni.
Másnap a Holdak nagyon kíváncsiak voltak Aaron-ra, így eljöttek megnézni. Mindenki egyetértett azzal, hogy szép kisfiú.
Az elkövetkezendő egy hónapban Jared és én elköltöztünk Jared tóparti házába. Aaron nagyon gyorsan nőtt, és erre nem számítottam. Pedig Melanie még figyelmeztetett is, hogy ugyanolyan gyorsan fog nőni, mint mielőtt megszületett.
***
Jared mellettem feküdt a hátán. Én egyik karjára hajtottam a fejem, egyik kezemmel pedig a haját rendezgetem. Néha egész viccesen nézett ki... Főleg, amikor még pofákat is vágott hozzá.
-Jared! - Súgtam a fiúnak. - Tudod, szeretnék egy kislányt is...
Félve néztem rá, mert elképzelni sem tudtam, mit szólna hozzá. Elkapta a kezemet, és az arcához húzta. Épp kezdtem volna mondani, hogy ha nem szeretne még egy gyereket, akkor nem muszáj, ám ő megelőzött.
-Tényleg? - Kérdezte kissé döbbenten. - Én is pont erre gondoltam...
Ezen nevetnem kellett. Ennyire egyformán gondolkoznánk?
Jared fölém hajolt. Ajka lágyan, csak egy pillanatra ért az enyémhez, viszont a szívem már ennyitől is gyorsabban kezdett verni. Nem tehetek róla... Jared egyetlen pillantásától is el tudtam olvadni...
***
-Szeretlek. - Mondtam a fiúnak két heves csók között.
-Én jobban szeretlek téged.... - Mosolyodott el, miközben átfordított a hátamra.
-Bizonyítsd! - Nevettem fel halkan, mire egyszerre még szenvedélyesebben és még követelőzőbben megcsókolt. Ezután megadtam magam. - Jól van. Elhiszem.
Épp újra megcsókoltam volna Jared-et, amikor az egy hónapos Aaron elkezdett sírni. Megjegyzem, inkább három hónaposnak nézett ki...
-Idehoznád? - Kértem a leendő férjemet.
Jared legurult rólam, átnyúlt a mi ágyunk és az Aaron rácsos ágya közötti hatvan centis távolságon, felvette a fiúnkat, majd a kezembe adta.
Feljebb ültem, miközben a takaró lejjebb csúszott rólam, és már csak a derekamtól lefelé takart.
-Jól van. Jól van... - Suttogtam Aaront ringatva.
***
Az ezt követő három hónapban nem történt semmi különös. Csak annyi derült ki az első hónapban, hogy ismét teherbe estem. Ezután Jareddel izgatottan vártuk a leendő gyermek születését. Rejtély volt számunkra, fiú vagy lány lesz. Mike felajánlotta, hogy nagyon szívesen megmondja nekünk, de inkább úgy döntöttünk, hogy megvárjuk, amíg megszületik.
Ezután ismét az éjszaka közepén riadtam fel, és ébresztettem fel Jared-et. Volt egy olyan megérzésem, lányunk lesz, és ez be is vált. Jared végig mellettem volt, és fogta a kezem. Ez most is annyi bátorságot adott, mint, amikor Aaron született.
A lányunknak olyan barna haja és szeme volt, mint nekem, vonásai pedig szinte ugyanolyanok, mint bátyjáé, Aaron-é. Claire Haber lett a neve.
Aaron szeptember 13-án, Claire pedig január 13-án született. Melanie segítségével pedig sikerült kiderítenem, hogy Jared január 21-én ünnepli a születésnapját, így sikerült meglepnem egy kisebb ajándékkal..
-Jared... - Szóltam a fiúnak egy héttel a születésnapja után, mikor Claire is elaludt a karjaimban, miután megetettem. - Lefektetnéd?
-Persze. - Mosolygott. Elvette tőlem a lányunkat, majd letette az ágyába. Ezután továbbra mosolyogva feküdt le mellém, és ölelt magához.
-Ki gondolta volna, hogy tizennyolc évesen már lesz egy fiam és egy lányom... - Tűnődött el.
-Ebben van valami. Bár én ég csak tizenhét vagyok... - Értettem egyet, miközben már félig-meddig aludtam.
Amikor másnap reggel felébredtem Jared nem volt mellettem, Aaron pedig pont akkor sírt fel. Meglepő volt, hogy ő is és Claire is milyen csendesek éjszaka.
Felvettem a fiúnkat, hogy megetessem, miközben Jared lépett be az ajtón.
-Jó reggelt! - Köszönt, majd az épp ébredező Claire-t a karjaiba vette.
-Neked is! - Azzal megcsókoltam.
-Boldog tizennyolcadik születésnapot! - Mondta.
-Január huszonnyolcadika van? - Kérdeztem döbbenten.
-Az bizony... - Bólintott, miközben átadtam neki Aaront, ő pedig nekem Claire-t, hogy őt is meg tudjam etetni.
Ezután Jared egy láncot húzott elő a zsebéből, amire én egyből ráismertem. Pár hónapja ezt kaptam tőle, csak Vincent letépte a nyakamból... Jared-nek nagy nehezen sikerült a nyakamba akasztania az ékszert.
-Hogyan? - Döbbentem meg.
-Legyen elég annyi, hogy találtam...! - Nyomott egy puszit az arcomra.
-Köszönöm, Jared!
***
A Holdak azt mondták, most, hogy már mindketten elmúltunk tizennyolc évesek, hosszú ideig biztosan nem fogunk öregedni. És később ugyanez lesz a helyzet Aaron-nal és Claire-rel.
Talán újabb egy hónap telhetett el, amikor Jared bekötötte a szemem Lucas lakásának ajtajában, és azt kérte ne leskelődjek.
Először még rákérdeztem, hogy ki vigyáz Aaron-ra és Claire-re, ám Jared megnyugtatott, hogy a Holdaknál jó helyen vannak.
Kivezetett a házból, át az utcán. Egészen addig kanyarogtunk az utcákon keresztül, amíg már tényleg fogalmam sem volt, hogy hol lehetünk.
Amikor egy helyben megállított, és elvette a szemem elől a kendőt, közelebb hajolt hozzám. Ajka a fülemhez ért, ahogy belesuttogott.
-Most már kinyithatod. - Hangján érezni lehetett, mosolyog, és nagyon, de nagyon izgatott.
Mikor kinyitottam a szemem, Kacey és Cameron állt előttem. Kacey egy fehér esküvői ruhát tartott a kezében, Cameron pedig egy fekete öltönyt.
Nekem szinte szó szerint leesett az állam, miközben Jared nyakába ugrottam, és megcsókoltam.
-Ez azt jelenti, hogy... - Kezdtem, de Jared gyorsabb volt nálam.
-Igen, Tanya, azt. Ma hozzám jössz feleségül. - Mosolygott. Karjait szorosan fonta a derekam köré, mialatt újra megcsókolt. - Most már örökre együtt leszünk.
Vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése