Ezen múlik minden...
Nem számít a múlt,
Csak a jövőbe nézek.*
Ezután minden pillanatképek sorozatává vált.
Láttam, amint Jared Cindy-vel harcol. Láttam, amint leszúrja. Láttam, amint fölém hajol, és mond valamit, azonban a szavak nem jutottak el a tudatomig.
Ezután sokáig volt csend és nyugalom. Nem történt semmi. Elmerültem az öntudatlanságban, és be kell ismernem, jó volt. Valahogy jólesett.
Fogalmam sincs, milyen gyorsan teltek a másodpercek, percek, esetleg órák, vagy napok. Nem törődtem semmivel.
Egyszer kinyitottam a szememet, és Jared-et pillantottam meg, amint ismét fölém hajol. Haja vizes volt az esőtől, ami most is esett. Én a földön feküdtem.
Jared arcán láttam a kínt és az aggódást. Az ajkai mozogtak, mikor egy pillanatra elfordította a fejét oldalra, de még mindig nem hallottam belőle semmit.
Ezt követően az én fejem is abba az irányba fordult, amerre az előbb Jared nézett. A látvány megdöbbentett. Harc volt. A két nép már megint összecsapott.
Valaki felénk futott, akinek az arca elhomályosodott előttem. Hirtelen erős, fehér fény vakított el. És én akkor ismét lecsuktam a szemem.
***
Megmozdult a szemhéjam, majd sikerült kinyitni a szemem. Egy lámpának a halvány fénye világította meg a kissé sötét szobát. Az ablakon keresztül látszott, hogy nappal van, de a Napot és az eget sötét esőfelhők takarták el, miközben esőcseppek verdesték az üvegablakot.
Hamar rájöttem, Jared tóparti házában vagyok.
Éreztem, hogy zsibbad a kezem. Megpróbáltam megmozdítani, ám valaki nagyon erősen fogta, így esélyem sem volt. Felé fordítottam a fejem, és megláttam, ahogy Jared az ágy mellett ül, fejét az ágy szélére hajtja, és erősen szorítja jobb kezemet.
-Jared... - Súgtam, mert többre nem telt tőlem. - Jared...
A fiú felnézett. Haja kócos volt, szemei alatt pedig nagy, sötét karikák díszelegtek. Egy ideje már biztos nem aludhatott.
-Jared, a kezem... - Nyögtem. Ő egyből megértette, mire gondolok, és lazított a szorításán.
-Tanya, jobban vagy? - Kérdezte aggódva, mire bólintottam.
-Mi történt? - Kérdeztem felkönyökölve. Jared egyből fekvő helyzetbe nyomott vissza, én pedig nem ellenkeztem.
-Cindy megmérgezett... - Nyelt egyet.
-Azokkal, amik az üvegekben voltak? - Vágtam közbe.
-Igen. - Válaszolta. - Későn vettem észre, hogy eltűntél, így rohantam, hogy időben odaérjek. Majdnem elkéstem... A méreg már bejutott a szervezetedbe... Megöltem Cindy-t, majd magammal vittelek, hogy szerezzek segítséget. Ekkor már kitört egy újabb háború. A ti népetektől Mike rohant segíteni. Ha csak egy kicsit is lassabb vagyok, te meghalsz... - Mondta magát ostorozva.
-Nem. Semmi baj, Jared. Nem a te hibád. - Próbáltam nyugtatni.
-Dehogynem! Figyelnem kellett volna... - Mondta. - Már öt napja fekszel itt szinte élettelenül. Csoda, hogy túlélted, annyi mérget kaptál Cindy-től...
-De itt vagyok. - Suttogtam. - És ez a lényeg...
Hálásan néztem Jared-re, mikor hagyta, hogy felüljek annak ellenére, hogy ő szívesen visszatartott volna. Ajkaimat erőtlenül Jared-éhez szorítottam. Éreztem, nem vagyok valami erős, de ezt muszáj volt megtennem. Alighogy elszakadtunk egymástól, én visszahanyatlottam az ágyra.
-Igen, ez a lényeg... - Simított végig a kezemen.
-Jared, rossz híreket kell közölnöm... - Lépett be az ajtón Mike fel sem nézve a papírokból, majd mikor megtette, leesett az álla.
-Szia, Mike! - Köszöntem.
-Tanya, Jared... - Nézett ránk összevont szemöldökkel. - Történt valami, amiről feltétlenül tudnotok kell... - Kezdett bele ismét. - Tanya annyi mérget kaptál, hogy alig élted csak túl, viszont a baba...
-Ugye jól van, Mike? - Kérdeztem reménykedve, ám a hangja elárulta, nincs rendben.
-Sajnos nem. - Hajtotta le a fejét. - Ő nem élte túl...
Egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Nem akartam letörölni.
-Ez biztos? - Kérdezte szomorúan Jared. Mike bólintott, majd nem sokkal később magunkra hagyott minket.
Jared karjai szorosan fonódtak körém, mikor felültem. Jared mellém ült az ágyra, én pedig a vállára hatottam a fejem. Sírtam.
Nem akartam elhinni, hogy ez lehetséges. Annak ellenére, hogy nem azért feküdtünk le, hogy gyerekünk legyen, mindketten szerettük volna megtartani.
***
2 hónappal később...
-Jobban vagy már? - Kérdezte Melanie, mire bólintottam. Bár a hasam így is görcsben volt, mert izgultam, vajon mi lesz az érettségim eredménye.
Meglepően gyorsan telt el ez a két hónap. Lassan sikerült túltennem magam a szüleim, és a gyerekem halálán. Igen, a szüleim is meghaltak a csatában.
Azóta Lucas-nál lakok, mert ő is egyedül maradt a családjából. Felajánlotta, hogy hozzá nyugodtan költözhetek, ha nem szeretnék a régi lakásomban maradni. Én megköszöntem, és igent mondtam.
A két nép sikeresen kibékült, amikor látták, mennyien meghaltak a legutóbbi háborúban. Többen is azt mondták, nem hajlandóak ezután tovább harcolni.
A Holdjaink mesélték, többen csak akkor döntöttek a fegyverletétel mellett, amikor meglátták, ahogy Jared a karjaiban hoz ki egy templomból segítséget kérve Mike-tól. Azt mondták, megdöbbentette őket, hogy nem egy néphez tartozunk, és mégis... Végül mindenki letette a fegyvert, és nem akartak tovább küzdeni egy értelmetlen dolog miatt.
Ekkor a Holdak mindennek utánajártak. Kiderítették, Jared egykor tényleg hozzánk tartozott. Ezt mindenki meg is tudta, de azt hajtogatták, ennyi pusztítás bőven elég volt, és örülnek, hogy Jared még él. Nem igazán értettem az összefüggést, de biztos...
Jared megismerkedett az édesapjával, Terrence-szel, aki már a halálos ágyán feküdt, mert megsebesítették a csatában. Pár nap múlva meg is halt, és eltemettük...
Szédültem, amikor bementünk az iskola titkárságára, és épp készültek átadni nekünk a papírokat. A gyomromban egyre több pillangó repkedett, amikor kimondták, hogy átmentem.
***
Nem értettem, hogy a nap hátralévő rézében, miért szédülök, és émelygek folyamatosan. Melanie délután a kezembe nyomott egy terhességi tesztet, és azt mondta, szerinte biztosan ez a bajom.
Mikor elvégeztem a tesztet, megdöbbentem, és örültem egyszerre. Teherbe estem.
Amikor este Lucas még nem volt otthon, Jared pont akkor jött.
-Mondanom kell valamit... - Mondtuk egyszerre Jared-del egy csók után, mikor eldűltünk az új szobámban az ágyon.
-Kezd te! - Kértem.
-Hölgyeké az elsőbbség... - Ellenkezett mosolyogva, még egyszer megcsókolva.
-Kérlek! - Súgtam a fülébe.
-Rendben. - Azzal felkelt magával húzva engem is. Jared féltérdre ereszkedett előttem, miközben a háta mögül előhúzott egy kis dobozt.
-Mit csinálsz, Jared? - Kérdeztem mosolyogva. A szívem egyre hevesebben vert, mert tisztában voltam vele, mit is szeretne.
-Azt, amit már rég meg kellett volna tennem... - Sóhajtotta mosolyogva. - Tanya, hozzám jössz feleségül?
-Persze, Jared. - Válaszoltam boldogan. Ezután felhúzta a gyűrűt az ujjamra, és megcsókolt.
-Most pedig te jössz... - Súgta a fülembe. Visszahúztam az ágyra, mert jobbnak láttam, ha ülve hallja meg a hírt.
-Jared, terhes vagyok.
***
Másnap reggel, amikor felébredtem, Jared már nem feküdt mellettem. Lassan feltápászkodtam. Mikor elhaladtam a tükör előtt, cseppet sem döbbentem meg, hogy tegnap óta nagyobb lett a hasam. Melanie figyelmeztetett, hogy ugyanolyan gyorsan fog nőni, mint az előző gyerekem.
Elkezdtem utánaszámolni, és megállapítottam, hogy egy hónapja lehetek terhes, vagyis olyan, mintha a baba már három hónapos lenne. Még két hónap, és megszületik.
A konyhában Jared csókkal, Lucas pedig gratulációval üdvözölt.
-Örülök nektek, gyerekek. - Mondta Lucas. - Tanya, hallottam Jared-től a jó híreket.
Reggeli után az első utam egyből a négy Holdhoz vezetett. Amint meglátták a gyűrűt az ujjamon, egyből lejött nekik, miről van szó.
-Tudod, Tanya, én már akkor tudtam, hogy minden rendben lesz, amikor először mondtad, hogy kibe szerettél bele... - Mondta Melanie elégedetten.
***
Újabb 2 hónap elteltével...
Zihálva tértem magamhoz az éjszaka közepén. Jared most is mellettem feküdt, és aludt. Megráztam a vállát, hogy felébredjen.
-Jared... - Mondtam kissé ijedt hangon. - Jared...
-Mi a baj, Tanya? - Kérdezte aggódva, álmából felriadva.
-Jared, szólj Mike-nak! - Mondtam egyre jobban zihálva.
Jared-en látszott, érti, mire gondolok. Tisztában volt vele, ez azt jelenti, hogy jön a baba. Arcán látni lehetett, mennyire boldog.
-Kicsit félek... - Ismertem be Jared-nek.
-Meglátod, nem lesz semmi baj. - Nyugtatott. - Higgy nekem!
Jared megfogta a kezemet, és bátorítóan megszorította. Tudtam, igaza van, ám bennem maradt némi félelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése